Június 22-én végre elköltöztem. A növényeim szinte könyörögtek a tágasabb térért, s én engdelmeskedve nekik, 20 nm-el nagyobb lakásba tettem át újabb székhelyemet. Itt-ott-s amott lakni jó, de a csokrosindám nem ezt mondja. Ez utóbbi időkben hiába ápolom, zuhanyoztatom, adok neki új helyet, sajnos elbarnulnak a levelei. Látványosan honvágya van, nehezen viseli a környezetváltozást. Ellenben velem. Át fogom ültetni. A többiek viszonylag jól vannak. A fekete kálám azóta gyönyörűen kivirágzott, már vágott virág is lett belőle. A medvehagyma soha nem ért el kívánt gazdájához. Van ellenben két új szerzeményem is, de fene tudja a nevüket. Fürdőszobai növénykék. Ha otthon lennék, tennék fel fotót is róluk. Ha nem feledem, pótolom. A héten a gangot fogom díszíteni. Muskátlit szeretnék. A balkonládák megvannak, kampók megvannak, már csak az erős kezek kellenek vagy húsz kiló föld hazacipeléséhez.

új lakás, új élet, na és új növények!

Egy 27 nm-es garzonban lakom. A főzőfülkémben egy futónövényt tarok, pletyka a neve. A fürdőszobának alig mondható mosdófülkébe nem rég vettem az Ikeában egy vitorlavirágot. A nappaliban, mely egyben a hálószobám a következő növények laknak: Évike, az anyósnyelv, egy szerencsebambusz földben, elültetve, egy csavarpálma, egy csüngő csokrosinda, egy fikusz, egy sárkányfa, egy kúszó-mászó szobalián, és egy gyönyörű csodacserje. Úton van a gödöllői Sieberz áruházból egy ibolyás csillaghagyma, egy medvehagyma, egy fekete kála, és szüleim kertjébe szánva egy árnyékliliom.

Nos, így képzeljétek el. Bár lenne több helyem...